A mai, globalizált világban a nemzeti közösségek között egyetértésnek kellene honolnia, a kicsinyes viták és konfliktusok helyett a közös céloknak és megvalósításoknak kellene helyt adni.

A valóság azonban az, hogy a nacionalizmus korszaka nem ért véget, sőt, éppen ellenkezőleg: a visszarendeződés veszélye fenyeget. „A kelet-európai kisállamok nyomorúságában” – amint Bibó István fogalmazott – két évszázadnyi, vitákkal teli időszak után, amely az 1848-49-es konfliktusoktól, amelyek máig megörökítették az etnikai archetípusokat ezen a területen, a két világháborún és a kommunista rendszerek bukását kísérő „szarajevói kísérteten” (Urs Altermatt történész jellemzése) keresztül vezetett, még mindig a román és a magyar közösségek közötti kölcsönös megértés új útjának kezdetén állunk. A kölcsönös megértésnek, az őszinte közeledésnek, amelyet oly gyakran akadályoznak különböző, különösen politikai okok, az európai eszme sarokköveinek kellene lennie.

Az egymás mellett és együtt élés minden korszakban sokkal közelebb állt a valósághoz, mint azt azok szerették volna, akik úgy vélték, hogy hasznot húzhatnak az ellentétekből. Ioan Slavici emlékeztet arra a nevelésre, amelyet édesanyjától kapott, miszerint Erdélyben minden népcsoportot a saját nyelvén köszöntsön, ezt a gesztust kötelességének tekintette (A világ, amelyben éltünk, 1930). Benedek Elek író száz évvel ezelőtt önéletrajzában leírta, hogy mekkora szenvedéllyel merült el a román nyelv tanulmányozásában, amelyből fordításokat kezdett készíteni, amit tanára megvetett, lenézett és feldühítette ez a tény – ezt az élményt később "Levél egy fiatal románhoz" című írásában így foglalta össze: „Mivel még közöttünk, magyarok között is vannak, akik a közeledés vállalását, a megismerést, a megértés politikáját hazaárulásnak minősítik, felkészültem arra, hogy sokan félreértik ezt a levelet is”, tragikusnak tartva, hogy „két, évszázadon át egy földről származó nép olyan idegenül áll egymás előtt, mintha tengerek választanák el őket”.

Sajnos, ezek közül a száz évvel ezelőtti realitások közül sok még ma is uralja a román-magyar párbeszédet, és ennek őszinte újjáélesztése a jelen és a jövő egyik szükségszerűsége, ha virágzó és fejlett országot akarunk.

Hosszú idő után Kolozsváron megalakult a Román-Magyar Fórum, amely – megállapítva, hogy a két közösség továbbra is nagyrészt egymás figyelmen kívül hagyásával él egymás mellett – a párbeszéd és a kölcsönös megismerés révén kíván hozzájárulni Egymás kultúrájának, értékeinek, hagyományainak, sőt problémáinak megértéséhez, ami tulajdonképpen a Fórum mottója is. Meggyőződésünk, hogy csak Egymás világába való belépéssel tudjuk harmonizálni a két közösség közötti kapcsolatot, olyan cselekvésekkel, amelyek összehoznak minket. Hisszük, hogy az (ön)elszigeteltség, a gyanakvás és a félelem eloszlatható a tudás és a közelség révén, amelyek együttesen ráébresztenek bennünket arra az igazságra, hogy lényegében végtelenül több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.

A Román-Magyar Fórum Egyesület célja a többségi, román nemzethez tartozó állampolgárok és a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó román állampolgárok közötti kölcsönös megismerésen és elfogadáson alapuló együttélési modell kialakítása, és ennek érdekében a következő célokat tűzte ki maga elé:

1.      Konferenciák, tudományos ülések, kiállítások és nyilvános viták szervezése a román és a magyar kultúra jobb megismerése, és általában a két közösség, a román és a magyar közösség, kölcsönös megismerése érdekében;

2.      Ellentétes álláspontok megfogalmazása kizárólag racionális párbeszéddel, amely őszinte véleménynyilvánításon alapul.

3.      Az aktív állampolgárságra és a részvételi demokráciára való nevelés előmozdítása;

4.      Az állampolgárok fokozottabb bevonása a közösségbe és a döntéshozatali folyamatba

5.      A különböző etnikai eredetű, vallású, kultúrájú vagy nyelvű román állampolgárok közötti tolerancia és megértés légkörének ösztönzése;

6.      Elítélve az idegengyűlölet, a gyűlölet, a megkülönböztetés, a faji, etnikai vagy vallási előítéletek minden megnyilvánulását;

7.      Közvetlen kapcsolatok és közös kezdeményezések kialakítása a tudósok és a román és magyar kutatók között;

8.      Kezdeményező fordítások a két irodalomból;

9.      Belső vagy külső finanszírozású projektek megvalósítása;

10.  Együttműködések kialakítása olyan egyesületekkel és alapítványokkal, amelyek hasonló célokat tűztek ki maguk elé.

 

                                                                                    Kolozsvár, 2021. november 22.

 

Site crafted by HKL